Szeged vasúti gócpont-felejtsük el? (térségfejlesztési anomáliák II.)

Ime egy érdekes adalék egy volt szegedi  regionális intézmény városon belüli elhelyezkedéséről, palotáról-palotára vándorlásáról. Akkor még Szeged valóban vasúti gócpont volt,  nem úgy mint ma, amikor nemzetközi vasúti korridorok holtterében vegetál – vezeti be az összeállítását Firbás Zoltán, aki eljuttatta honlapunkra az érdekes vasúttörténeti dokumentumokat. Ezek ismeretében – ha ránézünk a térképre és hozzátesszük ehhez tényként az Alföldet a Bánsággal összekötő – Európában elsőként kétvágányúként épült (!) – vasúti híd szerepét – szakmailag érthetetlen, hogy a kiépült logikus (infra)struktúra miért lett az eltelt évszázad során negligálva, vissza nem építve, elodázva, átszabva.

A vasúthálózat Szeged térségében, 1920-ban, a vasúti vonalak építési évével

Persze, vannak kész válaszok (politikai szempontok, egyéni mobilitás igézete, vasútról közútra terelődő – v. terelt? – személyszállítás, autópályák kiépülése…), mégis. Hiszen másutt másképp van. És itt az ismert EU-preferencia például, a vasúti szállításra vonatkozóan. Kulcskérdés az említett Tisza-híd, ami valamiért mindig nem épült vissza. Hiába volt-van ez “betervezve” országos és helyi tervdokumentumokban, valamiért mindig fontosabb volt valami más (napjainkban is), amely az egykor értékes vasúti kapcsolat visszaállítását időben – örök időkre? – eltolta.

A kétvágányú szegedi vasúti híd, 1850-1946
(By Nóbik Attila on Flickr – 0436 on Flickr, CC BY-SA 2.0)

De maradjunk egyelőre a múltban, nosztalgiázzunk egy kicsit; ismerjük meg a dokumentumokon, írásokon keresztül a(z arany) korszakot. Ezekben együtt van építészettörténet, vasúttörténet, várostörténet, szociográfia – vagyis sok minden, ami egymással összefügg. Egybe gyúrva és láttatva, egyetlen szóval: urbanisztika.

Az Ady téri Vasúti Leszámító Intézet (ma SZTE) épületének eredeti arculata , az azóta hozzáépült félköríves Audotórium Maximum nélkül. (forrás: Csongrád megye építészeti emlékei)

Vasúti Leszámoló Hivatal (Szeged, Egyetem u. 2.) Neoromán, 1911–12. (építész Ottovay István és Winkler Imre) – O. Csegezy Mónika ismertetése a Csongrád Megye építészeti emlékei c. kötetből

A Magyarországi Vasúti Központi Leszámoló Hivatalt 1884-ben hozták létre. A fontos fuvardíjak elszámolásával és a kártérítési ügyekkel foglalkozó intézményt hat ügyosztályával 1887-ben helyezték Szegedre, ideiglenesen a Zsótér-házba, majd a Deutsch-palotába. A vasút további hivatalainak is az akkori országban még központi helyen fekvő Szegedet szánta székhelyéül. „A m. kir. államvasutak igazgatóságának bevétel ellenőrzési szakosztályától a leszámolással foglalkozó, s mintegy 250–300 alkalmazottat magába foglaló ügyosztályok a jelenleg Szegeden állomásozó magyarországi központi leszámoló hivatallal egyesíttetni szándékoltatik, és az ekként egyesített hivataloknak egy monumentális egységes épületben leendő, megfelelő elhelyezése is céloztatik – s ezzel a város közforgalmára és fejlődésére nézve rendkívül nagy fontosságú közintézménynek Szegedre telepítése helyeztetett kilátásba” 1910 decemberében.

A város három terét (Szent György, Lechner, Rákóczi) is számba vették, végül legalkalmasabbnak a Korcsolyázó-tó Petőfi Sándor sugárút felőli részét találták, „mert csöndes, a központhoz közel esik, a többi terjeszkedésre teret nyit, valamint előnyös befolyással lesz a jelenleg elhanyagolt környék állapotának városias fejlődésére” (1910). A korabeli állapotok jellemzése: a Korcsolyázó-tót „a rekonstrukció terve szerint dísztónak tervezték, de akkor már romlásnak indult. Kör alakú partját szép cserje övezte, mögötte sétány húzódott, ezt külső felén fák zárták. A tónak a sugárút felé volt egy kisebb része; az összekötő csatorna felett magas, karcsú vonalú fahíd ívelt. Itt sűrűn susogtak a dús lombú fák, köztük sok magas olajfa. A tavon elegáns hattyúk úszkáltak méltóságos némasággal, de annál hangosabban brekegtek a varangyok. Zengett vartyogásuktól a környék. A sövény körül virágok, rajtuk szitakötők raja. Ez volt a hanyatló tó. Télen korcsolyapálya […]” (Belle Ferenc; Bátyai Jenő).

1911 januárjában jeligés tervpályázatot írtak ki korlátolt formában, melyen csak Szegeden lakó építészek vehettek részt. Pályázati föltétel volt, hogy „az épület komoly stylben tartandó, szecesszió mellőzendő”. Beadási határidőnek az év március 15-ét jelölték meg. A beérkezett kilenc pályaműből a 3000 koronás első díjat nyert „vörös kör” jelű terv „alaprajzi megoldása áttekinthető, mindenütt világos és célszerű. A közlekedés jó. Homlokzata a sok kiszökellés és orom miatt túlságosan tagolt és nyugtalan. Az egész terv gyakorlati szaktudásra vall.” A kiviteli tervekre és a művezetésre májusban kötöttek szerződést a tervezőkkel.

A kivitelező, Ligeti Béla 31 ajánlattevő között nyert. „Július 13-án hozzá is fogtak az építkezéshez az alsóvárosi kubikusok, és ez a munkálat négy hetet vett igénybe. 700–800 munkás dolgozik a palotán. Jövő év augusztusában tervezik, hogy készen lesz. Szegedi iparosokkal végeztetnek minden munkát, mert ők kitűnő mestereknek bizonyulnak.” A föltöltési munkálatokat a Böhm-testvérek, a csatornázást a Báló és Ábrahám-cég végezte. A központi fűtést és a vizet budapestiek, Pollman és Társa szerelték, a liftek egy milánói cég gyárának termékei. Így Szeged egyik leghatalmasabb palotáját egy év alatt, 1912. augusztus 1-jére fölépítették. A tér föltöltése megszüntette a természetes tavat, korcsolyázásra alkalmas vízfölület mesterséges létesítését elvetették, mert veszélyeztette volna az épület és a kazánház működését.

Szeged egyetemi bizottsága már 1920-ban fölajánlotta az épületet az idemenekült kolozsvári egyetem számára. Csak 1925-ben került sor a Vasúti Leszámoló Hivatal megszűnésére, az egyetem azonnal használatba is vette a szabaddá vált helyiségeket. Az összes hivatal kiköltözése még igénybe vett néhány évet. 1930-ra formálták át teljesen az épületet a tudományegyetem céljaira. Rerrich Béla tervei alapján építették a tér felőli homlokzathoz az auditórium maximum sokszög alakú tömegét Berkes Dezső és Tápay Jenő vállalkozók kivitelezésében.

Az egyetem ideköltözésével merült föl az igény a főhomlokzat előtti házsor eltüntetésére, hogy az isztambuli transzkontinentális út részét képező Petőfi Sándor sugárútról élvezhető, az idegenek számára szépen kibontakozó és megközelíthető legyen. Az érintett hét ingatlanból egy már a városé volt, gr. Klebelsberg Kuno miniszter jóváhagyásával 1929-ben kisajátítással még megszereztek kettőt. 1936-ból azonban már csak az első telek eladása elleni fellebbezésről van tudomásunk.

1951–52-ben az Ady téri oldalon a harmadik emelet fölé részleges ráépítést terveztek a matematikai intézet számára, hogy helyén a bölcsészeti kar nyerhessen teret. A Berniczky József (SZTI) tervezte új emelet a többihez képest aránytalanul alacsony lett volna, az íves előadóterem tetejére szánt nagy cakkos párkány, pedig kellemetlen hatású, zaklatott. A kedvezőtlen eredménnyel járt talajpróba következtében végül úgy döntöttek, hogy „a munkálatokat nem fogják egyáltalán elvégezni”; ezt az utókor nevében csak helyeselni lehet. A főhomlokzaton Radnóti Miklósnak, Ábrahám Ambrus biológus professzornak, valamint ifj. Horváth Istvánnak és a Szegedi Színjátszó Ifjúságnak emlékét tábla őrzi.

Három utca és az egyetemi sportpálya által határolt, szabadon álló, alápincézett háromemeletes épület. Tervezésénél föltétel volt, hogy az eredetileg négy utcával paralelogramma alakban körülvett telek minden utcai frontja beépítendő, szükség esetén két udvari keresztszárny alkalmazásával. Ez utóbbiak végül kiegészültek a két hosszú szárnyat középen összekötő főlépcsőházi taggal, melyek összességükben négy belső udvart hoztak létre. A rendkívül impozáns lépcsőház egyedi formája úgy született, hogy a kétkarú lépcső karjait és az orsóteret pihenővel kettéosztották és megkétszerezték. A pillérek tartotta orsóterek egyikébe személyfölvonót építettek. A két szélső udvar terébe egy-egy íves tömegű, háromkarú melléklépcsőház is készült. A lépcsőházakat 3 m széles, világos folyosó kötötte össze a belső udvarok felől. Az épületben eredetileg 120 db kétablakos és 51 db egyablakos szoba készült. Az irodák összterülete a fejlesztést is beleszámolva 5500 nm volt, az irattáraké, pedig 1500 nm. Kikötötték, hogy a pince irattárnak nem vehető igénybe. Az emeletenként öt darab háromszobás, modern berendezéssel ellátott hivatalnoki lakás úgy lett megtervezve, hogy szükség esetén hivatali helyiségekké alakíthatók legyenek. Ezeken kívül az épületben még portás és házmesteri lakások is helyet kaptak. A palotát, a szegedi középületeket tekintve az elsők között szerelték föl gőzkazánokkal üzemeltetett központi fűtéssel. Az auditórium maximum íves lépcsős emelvényét vasbetonból készítették, alatta oktató helyiségekkel. Az alagsorban torna- és vívótermet, valamint kiszolgáló helyiségeket hoztak létre. Az auditórium fölötti vastartók közeit hő- és hangszigetelés végett kovafölddel töltötték ki. A nyugtalannak ítélt homlokzatok a megvalósítás során mértéktartóvá szelídültek. Arculatának jellegét neoromán stíluselemek adják meg. Eredetileg az Ady téri oldal ugyanolyan kialakítású volt, mint az Egyetem utcai. A homlokzati síkokat rizalitok tagolják, a középrizalitokon oromzatos zömök toronyépítménnyel. Az ablakok között pilaszterek, melyeket oromzatsor koronáz a két kupola között. Hármas bejárata orommezővel szegett, bélletes jellegű, félköríves nyílások sorolása; ablakai is félkörívesek, kivéve a pincééit és a második emeletéit, azok szegmentívesek. Az oromzatsor alatt oszlopos ikerablakok. A főhomlokzat tengelyképlete: 2+2+10+2+10+2+10+2+2, az oldalhomlokzaté 2+2+7+2+2. A lekerekített tömegű épület falfölületein keskeny nútokkal kőosztást imitáltak. A főpárkány alatt ívsor köti össze a lizénák közötti mezőket, a lizénákon konzolon álló, aránytalanul csöpp kettős oszlopok által tartottan. A tetőt kátrányba mártott hódfarkú cseréppel födték.”

A Leszámoló Hivatal épülete átalakítva egyetemi épületté, 1930-ban (építész Rerrich Béla)

A volt szegedi vasúti leszámoló hivatalról (Firbás Zoltán)

“Kevesek tudják, ez még akkor volt, amikor nem épült meg az Ady téri épület- ahová a jelentős szegedi vasúti csomópont logisztikai könyvelési irodái költöztek, ugyanis ezt jelenti a „vasúti leszámoló hivatal” funkció- a különböző vasúttársaságok közötti szállítmányozást könyvelték el stb. Addig amíg az nem épült meg (1912) addig a Deák F. u. 4 alatt, -az ún. Wolf-palotában – Erdélyi Mihály terve – működtek ideiglenesen, amelyet késöbb az IKV összevont egy telekké a szintén 1904- ben épült Deutsch-palotával (ami a Dózsa u. felé néző, szecessziós műremek, Lechner Ödöntől) E képen balról látható épültben működtek- (ahol az alagsorban most a HBH étterem van). A képen jobbról támpontként az 1894 -ben épült reáliskola, amelynek késöbb tanára és igazgatója lett nagyapám, aki szintén 1894-ben született egy ma már nem létező Boldogasszony sgt.-i lakóházban, ez külön história. Viszont a vasúti könyvelési funkciót betöltő irodák szegedi vándorlásáról jó összefoglalót írt 1987-ben néhai Bátyai Jenő technikatörténész, a DM-ben- ezt is mellékelem szövegként.”

A leszámoló hivatal palotája (Délmagyarország, 1987. aug. 15.) Irta: Bátyai Jenő technika  és várostörténész

“A magyar vasútügy régen el­felejtett intézménye, a leszámoló hivatal , arra szolgált, hogy a különféle vasúttársaságok közötti elszámolást  központilag itt vé­gezze, országos központi jelleg­gel. (Ekkor 15 vasúttársaság volt az országban.)    A bécsi Presse című lap, 1886. december 25-i számában adta hí­rül, hogy a leszámoló hivatalt a kormány záros határidőn belül Szegedre kívánja telepíteni. 1887. okt. 12-én hírül adta a sajtó, hogy a Buda­pesten székelő vasúti központi leszámoló hivatal november 1-ével működését megkezdi Szegeden a Széchenyi tér 9. sz alatt. A Hivatal első szegedi igazgatója (valószínű, hogy a fő­városból jött): Hilberth Mór. Ar­ra is gondolt a tanács, hogy a hivatalt a főreáliskolai épületben levő, s azelőtt polgári fiúiskola céljaira használt (ma központi egyetem) helyiségekben működ­teti, de mégis a bérház mellett  döntöttek. Igy költözött a hivatal az Erdélyi Mihály tervezte, s Deutch Emil és Lipót kivitelezte Deák Ferenc u 4. sz alatti bérházba, a nemrég nyílt (1894) főreáliskolával (ma Vedres Szakgimnázium) szemben  a századforduló körül. Ezt ábrázolja  a korabeli képeslap.

 Hasonló jellegű szobája Kass Jánosnak is volt, a Kis-Kassban, ahová, ha belépett az ember, egy új címmel is találkozott. Ez az új cím a szoba falára volt nagy betűkkel fölpingálva: VII. Ügy­osztály. A Vasutak központi le­számoló hivatala. Mielött a Korcsolya téri hatalmas és gyö­nyörű palotája elkészült, a Kass-Vigadó  szomszédságában székelt. Innen ruccantak át a hat ügyosztályba beosztott tiszt­viselők egy-egy zónára (akkor 12 fillér volt egy adag zóna) és egy pohár sörre, amiből néha, különösen Jézus neve napján, amikor a járandó obulusokat ki­fizette a pénztár, négy, öt is lett. Ekkor Palesco Ottokár főfel­ügyelő, Benedickt Ferenc utóda a hivatal főnöke, aki maga sem utálta az effajta pihenőket, és sose volt a jónak elrontója. Ál­talában a Leszámoló hivatal leg­inkább német ajkú képviselői, amikor Szegedre kerülték, igen hamar és igen szoros barátságba kerültek a jó ”buckaival”, aminek következménye az lett, hogy egy­szer az egyik, nemsokára utána a másik közismert és rokonszenves leszámolós lépett ki a sorból, és tűnt el a temetőkapunál. A szokatlan mennyiségben élve­zett siller komoly betegséget okozott szervezetükben. Ily mó­don sok áldozatot küldött el „Áb­rahám kebelébe”  a szegedi karcos. Mégse igen okultak az em­berek, csak most, hogy 100 ko­rona a bor literje, kezd lohadni a kocsmákban a magyar vir­tus (Cserzy Mihály „Homok”):  Az öreg Szeged. 1922.)

A bérlemény nem bizonyult a legjobb megoldásnak, ezért a vá­ros és a Vasút 1910-ben alkalmas helyet keresett arra,  hogy önálló palotát építsenek a hiva­talnak. Felmerült á Kis-kaszinó telke, a Kossuth és a Pacsirta utcai saroktelek, a Lechner tér, de a végső válaszát  a Korcsolyázó, ma Ady térre esett. A cél a vasutas palotával a bevételi ellenőrzési szakosztá­lyok és a leszámolási teendőkkel foglalkozó, mintegy 250-300 al­kalmazottat magába foglaló ügy­osztályait, a jelenleg Szegeden állomásozó magyarországi köz­ponti leszámoló-hivatallal egyesíteni szándékozik. Ezen egyesített hivatalok részére egy­séges épületet Szegedén kívántak emelni. A Korcsolyázó tér nyári hangulatát Belle Ferenc így adja vissza: „Ezt (ti. az Ady Endre teret) a rekonstrukció terve sze­rint dísztónak tervezték, de ak­kor már romlásnak indult. Kör alakú partját szép cserje övezte, mögötte sétány húzódott, ezt kül­ső felén fák zárták. A tónak a sugárút (ti a Petőfi sugárút) fe­lé, volt egy kisebb része; az összekötő csatorna felett magas, karcsú vonalú fahíd ívelt. Itt sűrűn susogtak a dús lombú fák, köztük sok magas olajfa. A ta­von elegáns hattyúk úszkáltak méltóságos némasággal, de annál hangosabban brekegtek a varan­gyok. Zengett vartyogásuktól a környék. A sövény körül virágok, rajtuk szitakötök raja. Ez volt a hanyatló tó:  télen korcsolyapálya.

Az új épületet Ottovay István és Winkler Imre cége tervezte, a kivitelezést Ligeti  Béla (Teleki u 5.) végezte egymillió koronáért. A terv és a kivitele­zés a legcélszerűbben hárította el azokat az akadályokat, ame­lyeket a telek fekvése adott. A klasszikusnak ható, neoromán stílus is segített ebben. Az épület hossza 112, szélessége 42.4 méterre épült, négy udvarral, 15 szolgálati lakással, míg  a három emelet többi része a hivatal számára. A lépcsőházban két fel­járót egyesítettek Ez volt Szegeden az első nagyobb sza­bású épület, ahol központi fű­tést építettek ki. A Délmagyarország 1911. iúlius 14-i száma írja: Már hozzá is fogtak az építkezéshez az alsóvárosi kubikosok, és ez a munkálat négy hetet vesz igénybe. 700-800 munkás dolgozik a palotán. Jövő év augusztusá­ban tervezik, hogy készen lesz. Szegedi iparosokkal végeztetnek minden munkát, mert ők kitűnő mestereknek bizonyulnak. Ligetiről érdemes megjegyeznünk, hogy Ő építette a közvágóhidat, a honvéd csapatkórházat, (késöbb a II-es kórház), a vilamosvasút épületét, a régi szemkórházat, (ma szemklinika egyik része) a dohánygyárat (késöbb ruhagyár, ma irodaház) restaurálta  városi gőzfürdőt, valamint több háromemeletes bérházat, közük az elsőt ( Kölcsey u- Feketesas u sarok) is Szegeden ő  építette.

Ahogy tervezték a palotát 1912. aug. 1-én átadták rendeltetésének. Budapestről ide helyezték a bevételi-ellenőrzési osztályt, s így a hivatal tisztviselőinek száma 100 fővel gyarapodott. A feltöltési munkálato­kat a tanács a Böhm-testvérek szegedi cégnek adta. Az épület történetében új moz­zanat, hogy a katonai vezérkari, hivatal által lefoglalt második emeleti helyiségekben 1921-ben a vámőrség kapott elhelyezést.

A tudományegyetem céljaira az egész épületet 1930-ra átalakították. Félkör alakú, impozáns kitoldást építettek, Rerrich Béla tervei szerint, auditórium maximumnak.A munkálatokat  Berkes-Tápay építési vállalkozó cég végezte. A hozzáépítmény méltó a Dóm téri épületegyüttes tervezőjéhez. A belső kiképzés 11,7 méter sugarú félkör alaprajzú, a homlokzati rész fél tizenhat szög alakú, s közvetlen kapcsolódik a korábbi épülethez. Az alagsorban alakították ki a tornatermet, a vívótermet, a szertárt, a tusolókat és az öltözőket. A tornaterem felett kis előadó­termet képeztek ki, két tanári előkészítővel és a hallgatók ré­szére ruhatárral. Efelett van az auditórium maximum íves vonalú lépcsős vasbeton emelvénye. A födém elkészítése rendí­kívül precíz munkát igényelt. A szerkezet zsaluzását tíz ács vé­gezte, három hét alatt. A nagy auditórium fölé, a vastartók kö­zé kovaföldet helyeztek, hogy minél tökéletesebb hő- és hang­szigetelést érjenek el. Ez lett a mai Tudományegyetem háromemeletes épületkolosszusa, amely két kar (BTK, TTIK) számos tanszékének, előadótermének, intézetének ad otthont.”

Szeged vasúti gócpont-felejtsük el? (térségfejlesztési anomáliák II.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Elgondolkodott már valaki azon, hogy miért csökkent a vasút szerepe?
    Eredetileg a vasút egy kapitalista gazdaság elvei szerint működő vállalkozás, amelynek profitit kell termelni. Ha azonban nincs mit szállítania, azaz sem áru, sem személy nincs elegendő a térségben, akkor a vasút profit helyett ráfizetést termel. A vasút működésének vannak fix kiadásai, hiszen fenn kell tartani egy költséges pályát, működtetni kell a vonatokat a vasúti személyzetet. Ha ezzel szemben nincs bevétel, nos, akkor összeomlik az egész. Ez a titok. Így van ez pl. a Szeged-makói vonallal is, vagy a most készülő tram-trainnal kapcsolatban is. Vajon ez utóbbi hiányait Szeged fogja fizetni, bedobni, vagy a nagyon gazdag MÁV? Hiszen lassan Szeged a villamoshálózatát sem tudja fenntartani!
    Esetleg az ötletelők majd megnyitják a pénztárcáikat?
    Az előbb hamarabb nyomtam gombot, mint kellett volna, ezért ment el névtelenül a hozzászólás, mely nem volt szándékom. Kérem a honlapszerkesztőt annak törlésére.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s