ELI Science Park fejlesztése – Létezik-e még az „aurea mediocritas”?

Város melletti város

Az ELI Science Park egy eddig nem ismert városi komplexum kialakulását jelentheti Szegeden. A „Város melletti város” kifejezés nem csupán elhelyezkedésére érvényes, hanem annak összetett térbeli funkcióegyüttesére is. Létrejöhet egy teljesen új városrész, amennyiben megvalósul. A címben feltett kérdés ugyanis 2019-ben már különösen érvényes.

A Science Park fejlesztésének egyik elfogadandó alaptétele, hogy a fejlesztés lehetősége, a park pozícionálása nagyban illeszkedik az ELI-ALPS mint fizikai kutató egység technológiai életgörbéjéhez. Ez alapozza meg egyúttal a piaci életgörbét is, amennyiben elfogadjuk, hogy a tevékenység jelentette korlátos piacon ez a fogalom értelmezhető.

A Science Parkkal kapcsolatos koncepcionális tervezés először 2014-ben indult el, még ha az elméleti megalapozás korábbra vezethető vissza. Természetesen ez idő tájt a terület már érvényes rendezési tervvel rendelkezett, illetve elindult a kutatóközpont építése, de az fizikálisan és koncepcionálisan is szigetszerű megközelítésben.

A klasszikus tervezési módszertannal szemben a területen ekkor csupán egy inkubátorház elnevezésű épületegyüttes előkészítése indult el, s ahhoz kötődően egy koncepcionális gondolkodás, ami mindössze egy elkészült látványtervben öltött testet. A nevezett épület szűken vett funkcióin túl egy valós kapu szerepet töltött volna be a terület fejlesztésében, amely azon felismerésen alapult, hogy az ELI-ALPS kutatóhelye ilyen feladatot fizikailag és működése alapján sem tudna megfelelően ellátni. A területi jelenlét mellett természetesen különös szerepe lett volna a fejlesztéseket előkészítő és részben-egészben lebonyolító menedzsmentnek.

A fejlesztés érdekeltség rendszere és érintettjei

A menedzsment felelősség tisztázása felveti a stakeholder kör meghatározásának kérdését, azaz a beazonosítható érdekeltségi körből melyek azok, akik jelentősebb tölthetnek be. E szerint az ún. kulcsszereplők közé az állam, a helyi önkormányzat, az egyetem és a lehetséges befektetők sorolhatók. Azonnal felmerül a kérdés az EL-ALPS-szal kapcsolatban, hogy ő miért nem, de reálisan az ő érintettsége és befolyásolási képessége sem olyan szintű, hogy a kulcs kategóriát elérje. (Egy ilyen elemzés a skálázással hordoz némi szubjektivitást, de az alkalmazott kategóriák elválasztása már jó eséllyel objektív.)

Egy lehetséges funkcionális tervezés alapkérdése, hogy milyen típusú tevékenység együttes alkothatja a jövőbeli parkot, s ilyen alapon milyen típusba sorolhatjuk. Egy lehetséges benchmarking megközelítésben – mint erre alkalmazható elemzési módszertan – a következő megállapításokat indokolt megtenni:

  • tiszta funkcionalitás kialakítása az erőteljes tevékenység konvergencia alapján nem indokolt. Ma már kevésé különítenek meg, s fejlesztenek tudományos parkot vagy technológiai-ipari parkot.
  • ugyancsak ezt támasztja alá a fejleszthető terület jelentős nagysága. Egy tudományos park a fejlett országokban sem igényel néhány tíz hektárnál nagyobb területet. Ez annak a többszöröse.

A két megállapítás összegzése egy összetett fejlesztési javaslat, aminek lényeges következménye egy ilyen típusú fejlesztői modell alkalmazása. Igaz ez a tervezett funkcionalitásra: egy ipari, egy technológiai és egy tudományos park teljes skálája szóba jöhet, ugyanakkor ezek esetenként egymás mellett mégsem helyezhetők el. Tehát a területhez egy igen összetett funkcionális tervezéssel lehet csak közelíteni.

Indokolt továbbá tisztázni milyen lehetséges fejlesztői-betelepülő szerepek vehetők figyelembe. Ezek lehetnek (kellő leegyszerűsítéssel): beruházó, bérlő vagy kooperatív együttműködő. Logikusan egy ipari jellegű betelepülés alapvetően befektetői típusú szerepkör, míg egy tudományos tevékenység igény sok esetben lehet kooperatív részvételi forma.

Ezen túlmenően fontos megjegyezni, hogy a közvetlen szakmai tevékenységeken túl indokolt az ott dolgozók speciális kiszolgálása szálláshely, rekreációs vagy akár különböző szintű képzési funkciókkal. A nemzetközi példák az említett szakmai irányokban ilyen komplex területi egységeket igen gazdagon hordoznak.

Ha ez így érvényes, a terület fejlesztését menedzselő szervezetnek erre készen kell állnia, illetve proaktívan így kell tevékenykednie. Természetesen a kiajánlás feladata túlmutat a menedzsment szervezeten, azt valamennyi közreműködőnek támogatnia, végeznie kell. Jelen helyzetben viszont bármely meghatározó szereplő elsődlegesen elérhető kommunikációs felületein lesújtó információ tartalom található. A helyben föllelhető kommunikációs felületek közül SZTE Innovációs Igazgatóság információi nem későbbi mint 2015 (http://www.inno.u-szeged.hu/eli-science-park/index), az investinszeged (http://investinszeged.hu/tudaskozpont/#eli) pedig csak egy bekezdést tartalmaz, vagyis lényeges (angolnyelvű…) bemutatás, hivatkozás vagy ajánlás nem létezik. Mindez sajnos nem csupán a jelenség szintjén visszaigazolja a menedzselő szervezet, illetve együttműködés hiányát.

Már a kezdeti projekt is úgy indult, hogy a park fejlesztésének optimális időszaka igazából elmúlt, az említett életciklus görbe alapján a konkrét, tehát nem koncepcionális és nem teljes fejlesztés a 24. órában kezdődött. Mindamellett még számítani lehetett a folyó ELI-ALPS beruházás húzóerejére, ezáltal a nemzetközi érdeklődés nagyobb volumenére. Természetesen tekintsük alapnak a város eddigi vonzó elemeit, amelyeket klasszikus befektetési vonzerőnek nevezhetünk, így például a stratégiai szakmai partner alapvetően az SZTE lehet. Az inkubátor ház építésének ütemezése egy 2018-as megvalósulással számolt, ami viszont máig sem teljesült, még csak helyettesítő funkcióval sem.

A fellehető információk szerint az önkormányzat milliárdos mértékű infrastruktúra fejlesztési programmal járul hozzá alapvetően a terület előkészítéséhez, a közvetlen terület hasznosítási programban nem vesz részt.

A középút kérdésköre

Jelen állapot szerint a rendelkezésre álló 85 hektáros területen alapvetően az állam és az SZTE együttműködésében folynak projektek, illetve a terület fejlesztésre történő előkészítése. (SZTE Innovációs nap előadás, 2019. május 30.)

Futó és tervezett projektek a területen:

– Inkubátor Ház (HCEMM és innovatív kkv-k), volt legénységi laktanya – Célrendszer és működés tisztázása

– Járműipari kompetencia központ (EFOP projekt)

– Technológiai és innovációs projekt (az újonnan épülő inkubátorház), 3500 m2-es

– Visitor Center és Informatikai Múzeum

– Science Park to create inspiring, green environment (laktanyai épületek felújítása, 1200 férőhelyes kollégium kialakítása)

Mindezek alapján különösen aktuális a kérdés, hogy 2019-ben egyáltalán mi a reális hosszú távú megközelítés, illetve mi lehet az arany középút egy teljes és komplex, a lehetséges külső szereplőket is helyzetbe hozó fejlesztési program megvalósulására? A közvetlenül futó, főként állami/egyetemi projekteket irányító aktuális menedzsment mennyire áll készen megfelelő kiajánlásokat tenni, konkrét megállapodásokat kötni? Megválaszolásra szorul, ha az életciklus diktálta időkényszert nem vesszük figyelembe, milyen fejlesztési menetrenddel számolhatunk.

Összetett fejlesztési koncepcióval és programmal, valamint arra épülő részletes tervvel a fejlesztő közösség ma nem rendelkezik. Ha a jelen problémát lehetőség szerint pozitív kimenetekkel akarjuk kezelni, akkor a következő ajánlások alkalmasak lehetnek.

Koncepcionális megalapozás

Sorrendiségében az első, megalapozó tevékenység, pótolhatatlan késéssel. Enélkül a rendezési terv újragondolása is alapok nélküli tevékenység. Egy magas szintű menedzsment képes lehet egy párhuzamos kezelésre, ahol a felmerülő konkrét és lehetséges fejlesztési elemeket koncepcionális keretbe illesztve indulhatnak konkrét fejlesztések is.

Jogi alapok megteremtése

Elsődlegesen a terület különböző fejlesztési konstrukciókba történő bevonására, annak lehetséges konstrukcióira kell rugalmas megoldást találni. Az állami tulajdon, egyetemi kezelésben igen nehézkes terület rendelkezésre bocsátást jelent. A terület ilyen módon történő rendelkezésre bocsátása „felbillenti” a tulajdonosi arányokat, illetve nem teszi lehetővé a külső piaci finanszírozás hosszú távú érdekeit. Ha alapul vesszük a lehetséges együttműködő formákat, valamint a tervezett összetett funkcionalitást, akkor a jelenleginél szélesebb spektrumú tulajdoni jogi konstrukciókat indokolt alkalmazni.

Projektmenedzsment szervezet újradefiniálása

A stakeholder elemzés jól jelöli ki az ilyen típusú felelősséget, s ez alapján valamennyi szereplő által delegált, azon belül szükségszerűen felépített szervezetben ildomos gondolkodni. Jelen helyzetben az állam projektekre nehezedése és az alig létező, alapvetően az SZTE által irányított operatív menedzsment hiányos feladat ellátása vészesen kevés. A bemutatott megjelenési példák alapján hatékony kiajánlás, illetve érdeklődés kezelés nem folyik.

Kiajánlás, marketing, befektetés ösztönzés

Hiányzó elem, ugyancsak jelentős késéssel. Javasolt célzott csomagok összeállítása, benne a lehetséges közreműködés feltétel rendszerével. Sokkal nehezebb feladat, mint aminek látszik. Nem csupán és nem elsősorban kommunikáció, hanem magában foglalja pl. a testreszabást, illetve a későbbiekben a szükséges kötelezettség vállalások kezelését is. Reális igényekre, reális megoldási javaslatok a konkrét fejlesztések megalapozásához és elindításához.

A terület előkészítése

Szükséges, ugyanakkor nem elégséges feladat, több évtizedes jelentős késéssel. A terület rekultivációja elengedhetetlen, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt, különösen pedig publicitást nem érdemel, mert nem szabad azt a látszatot kelteni, mintha a terület fejlődése szempontjából ténylegesen történne valami, másrészt a lehetséges befektetőket ez önmagában el is riaszthatja, hiszen egy egykori katonai terület veszélyes dolgokat rejthet.

Susányi Tamás

(Mottó helyett: Ez az urbanisztikai témájú írás nem feltétlenül tükrözi az Egyesület szakmai álláspontját; lehet egyetérteni vele vagy vitatni, akár gondolatban, akár valóságosan is; erről is szól, erről is szólhat ez a blog.)

 

Reklámok

ELI Science Park fejlesztése – Létezik-e még az „aurea mediocritas”?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Elgondolkodtató fejtegetés, és az egyetemnek meg kellene próbálnia komplexen, távlatosan és globálisan gondolkodnia ebben a kérdésben. Ehhez sok tudós fej van ott, csak az együtt gondolkodás emlékeim szerint kevéssé jellemző. Át kellene tekinteni a máshol prosperáló hasonló helyzetű helyszínek eseteit, de egészen más, új fejlődési pálya is sikeres lehet, hiszen (pl. Kínában) 10 év manapság, a felgyorsult változások korszakában, lényegében új időszámítást szokott eredményezni. Nincs tutti és végleges tipp, vagy megoldás, szerintem, mert az egész szisztéma dinamikus. Egyetértek, hogy nyilván a legfontosabb, hogy azok tudtára hozzuk az itteni lehetőségeket, akiket szívesen látunk itt a város határában, a folytatandó tevékenység szempontjából.

    Kedvelés

    1. Az egyetemeink alkalmatlanok olyan sebességgel akkreditált tananyagot váltani, mint ahogyan a jelenlegi adatrobbanás diktálja. Az orvos képtelen követni a szakirodalmat, a genomika nem tud belépni a jelenleg elvárt személyre szabott orvoslásba. Nincs ilyen adatrobbanásra felkészített tanárképzés sehol a világon. A megoldás TUDÁSKÖZPONTOK és SZUPERKORHÁZAK építése lenne, de ehhez csak kevesen értünk, pedig szövegbányász kurátorok és szakadatbázis építők képzése nélkül elképzelhetetlen magunkat hajunknál fogva kihúzni az adattavakból formálódó óceánból, holott akár nagy távolságból üzemeltethető sebészrobotokkal műthetnénk ma már, ha egyetemek helyett hálózatba kapcsolt TUDÁSKÖZPONTOK-at építenénk világlátott kurátor képzők bevonásával, akik most is helyből exportálnak tudást drót nélkül. Napra- és kulcsrakész TUDÁSKÖZPONTOK és SZUPERKORHÁZAK építése csak annak gond, aki még nem próbálta ki magát ilyen virtuális IT-környezetben. Pedig a megoldás, pl. az ELI-lézerközpont újra-hasznosítása közelebb van, mint bárki helyben gondolná!

      Kedvelés

  2. Merész, egyben kellőkép informatív írás ez a tekintetben, hogy kimond eddig ki nem mondott megállapításokat, túllépve a polkorrektség öncenzúrázó kényszerén. A kompetens szervezetek számára elgondolkodtatásra inspirál (nyilván ez lehet a cél). “Összetett fejlesztési koncepcióval és programmal, valamint arra épülő részletes tervvel a fejlesztő közösség ma nem rendelkezik” – megalapozottnak tűnő, súlyos mondat ez; ugyanakkor nyilvánvaló az “érted haragszom” hozzáállás. Egyébként az érdekeltségi motivációk is fontosak: én úgy gondolom, az államnak – elvileg beleértve kormányzatot, regionális és helyi önkormányzatot egyaránt, persze ez idealista vágyálom – kellene a legnagyobb “befektetőként” viselkedni, a nemzetközi tőkében (amely rövid távú megtérülésben érdekelt) bízni szerintem tévút.

    Kedvelés

    1. Az állam elvárt szerepe a nemzetközi összevetések alapján is elengedhetetlen, sőt a reális megközelítés érzékeltetésére szolgálhat a másik klasszikus kifejezés, a „Deus ex machina”, amely mondjuk egy Sophia Antipolis (Nice) megteremtésében is kiemelt szerepe kapott.
      A „nemzetközi tőke” kifejezés helyett az írás a befektető fogalmát használja, mert ezen a szinten nem lehet tárgyalni annak konkrét szerepvállalását. A befektetések, azon belül a nemzetközi forrású befektetések – egyébként általánosan pozitív – konkrét hatásával, érdekeltségével és szerepével egy másik írás foglalkozhat.

      Kedvelés

      1. Úgy értettem, hogy kezdetben, az első megvalósulási ütemekben. Szerintem az érdek is változó dinamikájú. Vagyis kezdetben a közösség érdeke nyilvánvaló, ennek kell érvényesülnie közösségi pénzek (EU, kormányzati, önkormányzati?) “befektetésével”. Később – ahogyan beépül a “város”, fokozatosan előtérbe kerülhet a valódi tőke alapú befektetés, ahogyan a Megtérülés egyre nyilvánvalóbb, ahogyan egyre kisebb a Kockázat. Egy ilyen típusú “város”építési folyamat is modellezhető – akár a science-, technológiai-, (esetleg) ipari park hármas funkcionalitásában.

        Kedvelés

    2. A gond az, hogy nincs közösségi önkormányzatiság, mint ahogy egy településnek beleszólása a fejlesztésre szánt források ésszerű befektetésére. Vásárhelyen 5 milliárd van könyvtár és TUDÁSKÖZPONT építésére, de eddig csak építész vett részt a tervezésben, és 38 milliót elköltöttek semmire kellő tervpályázat díjakra, úgy, hogy az infrastruktúra helye sem lett pontosan meghatározva. Azon, a közel 2 hektáron a Tóaljban, ahol ideális helye lehetett volna, építettek 831 millióból egy “pénzgyilkos” tavat, amelynek csak a fenntartási költsége 50 millió/év. Ha csak a város világlátott “könyvtárhasználóit” és bioinformatikusait kérdezik meg már állna egy “state-of-the-art” TUDÁSKÖZPONT, amely mint “adattó”, szövegbányász és szakadatbázis építő, egyetemi képzést akkreditálni tudó BIONIKA hallgatókat is fogadó önfejlesztő, KFI-pályázatokkal folyamatosan belső nemesedésen keresztül bővülő intézmény lehetne, 5 milliárd ÉSZ : 831 millió MÉSZ alapon. Mindössze annyi kellene, hogy a TUDÁSKÖZPONT fővállalkozója és megrendelője a tudós legyen és alvállalkozó az építész, a politikus csak katalizátorként/közvetítőként vegyen részt közösségi IT-termelőeszközök létrehozásában.

      Kedvelés

Hozzászólás a(z) susanyit bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s